Van rózsa tövis nélkül, viszont nincs kert rózsa nélkül. A rózsa mindig a szépet és a jót szimbolizálja. Velünk van az enteriőrökben, a kozmetikumokban, gasztronómiában és jelképekben. Legizgalmasabb afrodiziákumunk!

Az őskori leletek is bizonyítják, a rózsa 35 millió éve már virágzott Földünkön, a maga mintegy 30.000 fajtájával, a legbonyolultabb családfával rendelkező virágfaj. A rózsát 5.000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni Ázsiában.

A rózsáknak számtalan fajtacsoportja van, minden célra találunk megfelelőt.

Díszítő értéke vitathatatlan, bármelyik fajtájára gondolunk: a teahibrid, angol, park, törzsre oltott, futó, félfutó, talajtakaró és mini rózsák egyaránt rendkívüli esztétikai élményt nyújtanak. Az illatos fajták pedig meghatározói a kert hangulatának. Magyarországon az egyetlen olyan cserjecsoport, mely májustól a fagyokig virágzik.

A futó és kúszó rózsák rácsra, pergolára futtatva gyönyörködtetik a szemet. A kertkapu fölött csodálatos virágzó boltívet alakíthatunk ki belőle.

A talajtakaró rózsákból igazi virágszőnyeget teríthetünk kertünkbe. Rézsűk, flórakosaras támfalak kiváló növényei, de kompozíciókban is jól használhatók.

A mini rózsákat színfoltnak ültethetjük a virágágyba. Igazi hatásuk akkor érvényesül, ha egy színből minimum 3-5 darabot ültetünk egy csoportba.

Ültetés előtt fontos a rózsák nedvesen tartása. A szabadgyökerű rózsákat akár teljes egészében egy vízzel teli vödörben tárolhatjuk egy fél napon át. A szabadgyökerű rózsáknál vissza kell vágni a hajtásokat kb. 20 cm-esre, és a gyökereket is egy kicsit célszerű visszavágni. Mikor belehelyezzük a rózsát a neki ásott gödörbe, az oltás helye kb. 5 cm-rel legyen lejjebb a földfelszíntől, így megvédjük a fagyástól. Betemetvén a gödröt, bőségesen öntözzük meg, és pár hétig a locsolás akár mindennapos is lehet. A felkupacolás télen a kifagyást, tavasszal a kiszáradást előzi meg. Ez kb. egy 10-15 centis laza kupacot jelent a gyökérzónán.

A konténeres rózsák hajtásainak és gyökereinek visszavágása nem szükséges ültetés előtt, a további lépések viszont megegyeznek. Jót teszünk a növénnyel, ha ültetés előtt trágyát szórunk a gödör aljára, kicsit összedolgozzuk a földdel, és csak aztán tesszük bele a rózsát. Ha megfelelő helyet választottunk ezeknek a csodás növényeknek, akkor ezek után már csak a rendszeres tápozás, metszés és locsolás szükséges, hogy pompás rózsakertünk legyen.

A napos, jól szellőző helyet szereti. Mélyrétegű talajban, magas humusztartalommal,PH 6,5-7,5-nál érzi jól magát. Folyamatos tápanyagellátást és egyenletes vízellátás biztosítsunk számára.

A tápanyagok utánpótlása mindig lebegjen szemünk előtt, ha rózsáinkról van szó. Virágzás alatt, a nyári hónapokban a növény rengeteg energiát fogyaszt, és feléli minden tartalékát. Az elégtelen tápanyag utánpótlás nem csak a virágzást akadályozza, de a legyengült növényen könnyebben megtelepszenek a gombák és kártevők. Ha a növény immunrendszere legyengülten várja a telet, az sajnálatos fagyásokat is eredményezhet.

Számtalan betegségük és kártevőjük van. A fiatal hajtásokon rendszeresen ellenőrizzük a levéltetveket. Az apró, ezüstös szívásnyomok a levélen takácsatka fertőzésre utalnak. Leggyakoribb gombabetegsége a lisztharmat és csillagrozsda. Ősszel a lehullott leveleket égessük el, ezzel mérsékeljük a következő évi fertőzést. Lombfakadás előtt alkalmazzunk lemosó permetezést.

A metszés általános érvényű szabályai

1. A metszést február végétől április közepéig célszerű elvégezni.

1. Minden rózsánál alkalmazkodni kell a típusának megfelelő jelleghez és fejlődéshez.
2. A metszés mértékének az szab határt, hogy a növény hogyan reagált az előző évi beavatkozásra.
3. A metszés mértéke függ a trágyázási lehetőségektől, az előző évi tápanyag-utánpótlástól, a termesztési céltól, a helyi talaj- és klímaviszonyoktól.
4. A beteg és sérült ágakat, vesszőket mindig távolítsuk el.
5. A bokor közepén levő vagy befelé növő vesszőket vágjuk ki, a bokrokat ez által tegyük szellőssé.
6. Az elöregedett részeket, amelyek csak csökött hajtásokat képesek hozni, tőből távolítsuk el. A vadhajtásokat szintén tőből távolítsuk el.
7. A metszést mindig ferdén, hegyesszög alatt, szorosan a rügy felett végezzük úgy, hogy a rügy mindig a metszés magasabb oldalán legyen. A legfelső rügy mindig arra nézzen, amerre az új hajtást akarjuk nevelni.
8. A rügy felett ne hagyjunk csonkot.
9. Az idősebb ágak lefűrészelése után a metszőfelületet éles késsel faragjuk simára, utána fehér len kencés olajfestékkel, oltóviasszal vagy valamely sebkezelő anyaggal kenjük be.

Ehető szirmok és a csipkebogyó

A kertben pompázó rózsák mind ehetőek, ám figyelni kell a növényvédelemre, nehogy permetezett rózsát szedjünk. Legsokoldalúbb virág, édes és sós környezetben is megmutatja bájos aromáját. Amely rózsa jó illatú, annak az íze is finom!

A rózsa megnyugtatja a szívet és az idegeket, kiegyensúlyozottá tesz bennünket, összhangot teremt szívünk és elménk között.

A damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) szirmát lekvárokban, rózsavízben, zselés édességekben több országban előszeretettel fogyasztják.

A csipkebogyó, a vadrózsa áltermése, gazdag C-vitaminban, egészségvédő hatású. A vadrózsa gyümölcsét augusztus végétől gyűjtik. A csipkerózsa nagy megbecsülésnek örvend a gyógyászatban. A legismertebb tulajdonsága, hogy tízszer annyi C- vitamint tartalmaz, mint a citrom. A C-vitamin azért fontos a szervezetünknek, mert egy sor betegség gyógyításában nyújt segítséget. A megszárított csipkebogyóból készült tea, frissítő hatású, gyakran használják megfázásra, lázra, felső légúti panaszokra ajánlott keverékek részeként. A belőle készült lekvárt és szörpöt szíverősítő szerként is ismerik.

Akik, pedig a virágok királynőiből szeretnének válogatni, látogassanak el a Pálmaházba, a Gödöllői Királyi Kertészetbe.